Szóval a csokimajszolós estéknek természetesen meglett a böjtje.
A hétvégi saját méréseim nagyon jól mutatták, hogy nem a megfelelő irányba haladok, de én továbbra is ámítottam magam.
Írom ezt most, miután a nagylányom 10. szülinapján teljes lelki nyugalommal ettem a csokitortát, és a sajtos pogácsát. Bizony ennek is meglesz a következménye.
Ne szaladjunk előre.
Plusz egy-egy centi, plusz egy kiló, és én még mindég találtam magamnak kifogást. Méghozzá azt, hogy az izomsejtek háromszor nehezebbek, mint a zsírsejtek.
Mindenesetre május 11-én eljött az edzőtermi méreckedés ideje is. Előtte persze egy hétig edzeni se tudtam, mert a fiaim betegek voltak, a párom meg későn ért haza. Szóval semmi jóra nem számítottam.
És így is lett.
A Súlyom 68 kg és a testzsirszázalékom ismét a legrosszabb sávba tolódott. 31% körüli volt.
Na ekkor elbeszélgettünk az edzővel az elért negatív eredmény okairól....
