Márciusban az első edzőtermi méreckedés után határoztam el, hogy nem elég hogy heti háromszor edzek. Sajnos diétázni is muszály lessz, ha a nyárra eredményt is szeretnék elérni.
Lemondtam hát a fehérkenyérről, rozskenyeret is alig ettemk. Nem ettem rizst, és krumplit. Köretként salátákat fogyasztottam, és több gyümölcsöt ettem, és persze edzettem. Édességet még így is minden nap ettem egy kicsit.
Egy kis kakaós csiga, egy kis teasüti, valami mindég megmaradt a gyerekek után, amit én rossz lelkiismerettel, de megettem, mert kidobni sehogy se volt szívem.
Így érkezett el Húsvét előtt a második méreckedés.
Még így is, hogy nem tudtam lemondani a nassolásról, és semmit nem fogytam kilóban, még így is sikerült innem onnan néhány centit lefaragni, és ami nagyon fontos csökkent a testzsír százalékom.
A teremben ezt az értéket is mérjük minden hónapban.
Eltöltött hát a Húsvét előtti elégedettség, várt rám a sok sonka, tojás, és rengeteg saláta.
