Amikor a kóstolóról hazamentem, akkor szinte azonnal elkezdtem egyezkedni a párommal, hogy én ezt a csokit szeretném.
Bár maga a hazajutás sem sikerült egyszerűre, mert annyira elgondolkodtam, hogy hogyan is jussak hozzá ehhez a csokihoz, hogy egy olyan buszt néztem ki magamnak a hazajövetelre, ami csak éjszaka jár. Várhattam volna amíg lemegy a nap:)
Szóval otthon megvártam míg minden elcsendesül, és nyugodtan tudok beszélni a párommal.
Ő nagyon megértő, és szerintem érzi rajtam, hogy most muszály egy kicsit magammal törődnöm. Ha ezt most megtehetem nyugodtabb lesz körülöttem az élet.
Egy háromgyerekes anyukánál ez nagyon fontos dolog. Mert nem mindegy, hogy egy begörcsölt agyonstresszelt ember vezetgeti őket az élet igencsak rögös útján, vagy egy kiegyensúlyozott, elégedett valaki.
Én követendő minta, és példakép szeretnék lenni a gyerekeim számára!
Hogy amikor felnőnek ne azt mondják, hogy na ahogy Anyám csinálta a dolgait, na én úgy NEm fogom!
A Lényeg hogy megegyeztünk a párommal. Rendelhetek magamnak a csokiból :)
Ma leszek két hete a fogyasztója, és hogy két hét alatt miről számolhatok be?
A folytatásban megírom...
