Másfél hónapja gondolni se mertem volna, hogy csokit enni lelkiismeret furdalás nélkül is lehet.
Bizony amikor simán megettem egy tábla csokit mindíg tudtam, hogy egy nap koplalással, vagy egyel több edzéssel ellensúlyoznom kell a gyengeségemet.
Családanya lévén főznöm muszály, tehát a koplalás a lelkiismeret furdalás ellenére sokszor elmaradt. valamint a munka, a háztartás, és a gyereknevelés mellé - a heti két-három edzésen felül - beszúrni plusz egy edzést is szinte lehetetlen volt teljesíteni.
Mégis néha meg kellett tennem, próbára téve ezzel a párom teherbírását is.
Most akár a számítógép előtt ülve, akár este, akár ebéd előtt nyugodtan, és örömmel majszolom a csokimat, és közben arra gondolok, hogy annyi antioxidáns juttatok épp a szervezetembe, mintha megennék másfél kiló nyers sárgarépát, és ráadásul ezt még élvezem is.
Alacsony szénhidrát tartalma miatt nem kell félnem a másnaptól, vagy a hétvégi méreckedéstől. Nem kell koplalnom, vagy a kevéske szabadidőmből újabb perceket elvonni izzasztó edzéssel.
Azok közé a kiváltságos emberek közé tartozom, akik nassolnak és nincs lelkiismeret furdalásuk.
Xocai! A csokiba zárt egészség!
