A húsvét maga nem volt nagyon veszélyes. Igyekeztem kevés kenyeret, szénhidrátot, sok folyadékot, sok zöldséget, és persze sok sonkát enni. Ez úgy nagyjából sikerült is.
Azonban aki fogyókúrázik az szerintem nagyon jól tudja, hogy rengeteg apró kis buktatója van egy fogyókúrának.
Nekem van egy kolléganőm, neki akkora akaratereje van és önfegyelme, hogy valami fantasztikus. Már vagy három hónaoja lemond minden jó falatról. Rántás nélkül eszi a spenótfőzeléket. Ebédre csak egy kis híg levest eszik, otthon is savanyúságot eszik, meg valami fehérjét. Csodálom.
Velem az a baj, hogy nagyon szeretem az ízeket, így az egyforma étkezések miatt hamar elmegy a kedvem mondjuk a salátától. Pedig még szeretem is.
Az egyhangúság például az egyik buktató.
Nade hogy jönnek ide a csokinyuszik?
Van nekem két gyönyörű és csibész ikerfiam. Minden próbálkozásunk, és családi ráhatásunk ellenére rengeteg édességet zsebeltek be két és fél évesen, pedig még locsolóverset se mondtak, mert alig kezdtek el beszélni.
Gondos , ámde édesség és csokifüggő anyaként, - miután annyira teliették magukat az édes cukros nugátokkal, hogy semmi normálisat nem ettek - jól eldugtam a csokigyűjteményüket.
Ez elég nagy hiba volt!
